Nincs tökéletes film, mely kiválóan el tudná beszélni a valóságot, de van jó. Ez a klasszikus a jók közé tartozik, sem több, sem kevesebb.
A film egy sajátos kísérlet, hogy bebarangoljuk az emberi Tudat még feltérképezetlen területeit. A film egyedi megvilágításba helyezi az elmúlt századok világ és Istenképét, ahol a teremtett ember maga is valódi teremtővé válhat, sajátos, kollektív, mégis kizárólagosan egyedi “részesedése” által. A most ismert és elfogadott valóságban az ember kérlelhetetlenül ragaszkodik – vagy kapaszkodik – tanult, más részről örökölt mentális, elmebéli sémáihoz. Ha elfogadná, hogy a külső, valóságnak nevezett környezet tőle függ és működik, sokkal kevesebb problémája lenne. A film egy gondolatébresztő pillanat, nem 108 perc, egy döbbenetnyi gondolat. Új kép a közös tudattalanba, ami talán töprengésre késztet és felszabadít a fizika valósnak vélt törvényei alól… mert tűzön járni anélkül is lehet, hogy annak fizikai nyoma maradjon. Más marad… az a tudás, amit a civilizált társadalmak valamikor az erőszakos hittérítés idejében, a mindentudó gyerekek pedig 4-5 évesen veszítettek el. WhatTheBleep[pont]com
Tedd fel magadnak a kérdést:
Miért követjük el újra és újra ugyanazokat a hibákat?
Miért egyformák a kapcsolataink?
Miért kapunk egymás után ugyanolyan állást?
A minket körülvevő lehetőségek végtelen tengeréből miért teremtjük meg magunknak folyton ugyanazt a valóságot?
Lehetséges, hogy annyira hozzászoktunk mindennapi életünkhöz, annyira reflexszerűen teremtjük mindig ugyanolyanná életünket, hogy természetesnek vesszük: semmit sem irányíthatunk mi magunk?
A valóság (és számos alternatív tudományterület közül ma már a Kvantumfizika is) ennek éppen az ellenkezőjét mutatja, hiszen ami bennünk lezajlik, meghatározza azt is, ami körülöttünk történik.