Az Ember nem tudja nem észrevenni az IGAZSÁGOT. Ugyanúgy nem tud visszatérni a sötétségbe, hogy megvakuljon, ha megadatott neki a látás képessége. Mint ahogy nem tud nem megszületni sem.
Mi vagyunk az egyetlen olyan faj, amely képes az ÖNVIZSGÁLATRA. Az egyetlen faj vagyunk, amely rendelkezik az ÖNBIZALOMHIÁNY MÉRGÉVEL, mely beleíródott a genetikai kódunkba. Az adottságainkat megcsúfolva építünk, vásárolunk, fogyasztunk. Az ANYAGI SIKER ILLÚZIÓJÁBA burkoljuk magunkat. Csalunk és becsapjuk magunkat, miközben kaparunk azért, hogy felérjünk a csúcsára annak, amit úgy határozunk meg, hogy TELJESÍTMÉNY, felsőbbrendűség a többi emberhez képest!
BETEGSÉG bujkál bennünk, felgyülemlik akár az epe, ami azt a keserű utóízt adja a torkunk hátsó falán. Benne van mindnyájukban, akik ott ülnek az asztal körül, mindaddig tagadjuk a létezését, mígnem egy nap a test fellázad az értelem ellen és azt kiáltja: beteg vagyok!…
De az igazságot nem lehet semmibe venni, mert csak akkor reménykedhetünk a GYÓGYMÓD meglelésében, ha tudjuk mi az, ami beteggé tesz minket…